Kriminológiai Közlemények 10.

Szerzők
Vámbéry Rusztem
Kriminológiai Közlemények 10.

Előszó

A Magyar Kriminológiai Társaság Vámbéry Rusztemről nevezte el 1984-ben alapított emlékérmét. Ezzel a kötettel a névadó emlékének adózunk.

Vámbéry Rusztem 1872-1948

Vámbéry Rusztem 1872. február 29-én született. Apja a nagynevű orientalista, Vámbéry Ármin.
Vámbéry Rusztem egész életét a társadalmi problémákkal szemben tanúsitott nagyfokú érzékenysége határozta meg. Humanista világnézete, rendkívüli tudása, éles logikája s érveinek – igazának biztos tudatában való – szellemes, olykor csípős kifejtése jellemzi minden munkáját.
Három egyetemen folytatott jogi tanulmányokat; Budapesten, Genfben és Halle-ban. 1896-ban ügyvédi-bírói képesítést szerzett, de már 1898-tól az Igazságügyminisztérium Törvényelőkészítő ügyosztályán dolgozott, ahol számos törvény kidolgozásában vett részt. 1912-ben királyi táblai bíró lett, de 1913-ban visszavonult. Közben, 1902-ben egyetemi magántanári képesítést szerzett a budapesti egyetemen, melynek 1915-18-ig rendkívüli, 1918-tól rendes tanára, 1919-ben dékánja is volt. 1920-ban eltávolították az egyetemről, s rendkívüli tanári tisztétől is megfosztották. Ekkor (1920-ban) újból ügyvédi irodát nyitott, s számos politikai perben látott el védői feladatot (így pl. 1920-ban a népbiztosok perében, s 1935-ben a Rákosi perben), de nagyszámú nincstelen, gyakran általa segélyezett ügyfele alapján ráruházhatnánk a "szegények ügyvédje" jelzőt is.
1913-tól 1934-ig (a lap betiltásáig) felelős szerkesztője volt a Jogtudományi Közlöny című, liberális irányzatú jogi szaklapnak. 1926-tól 1938-ig szerkesztette a polgári radikális Századunkat. Emigrációja alatt az Amerikai Egyesült Államokban (ahol – New Yorkban – szociológiát tanított) a nácizmus ellen folyóiratot indított "Harc" címmel.
Egyik alelnöke volt a Radikális Pártnak, 1918-ban tagja a Nemzeti Tanácsnak.
A tudományos testületek közül tagja, s egyik jelentős egyénisége volt a Társadalomtudományi Társaságnak, a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesületnek, választmányi tagja az International Law Associationnak, tiszteletbeli tagja a Deutsche Soziologische Gesellschaft-nak, s 1945-től a Magyar Tudományos Akadémiának.
A bűnügyi tudományok terén kifejtett tudományos munkásságának meghatározó jegye a túlzásoktól mentes, jó értelemben vett "kriminológiai szemlélet". A büntetőjogot nem felszámolni akarta, hanem hozzákapcsolni a társadalmi valósághoz.
Amint azt a Törvény hatalma c. tanulmányában írja: "Az a törvényhozó, aki nem ismeri a társadalmi dinamikát, az emberiség szükségszerű és folytonos mozgásának tudományát, csak inkoherens, tiszavirág éltű törvényeket alkot. Törvényeket, amelyek nem illeszkednek bele a jog harmóniájába, törvényeket, amelyeknek nincs hatalma... a törvény, amely csak a hóhér és a börtönőr erejében bizakodik, már keletkezésekor elvesztette az ütközetet."
Ez a felismerés hatja át minden munkáját, melyek átfogják a bűnügyi tudományok csaknem egész területét; a büntető anyagi és eljárási jogot, a büntetésvégrehajtást, a kriminológiát és a büntetőpolitikát, - de érinti a kriminalisztikát is.
Ezért tanulmányozta a külföldi szakirodalmat és törvényhozást valamint azok gyakorlati eredményeit, s publikálta e körben szerzett ismereteit és tapasztalatait.
A hazai törvényhozás és tudományos eredmények megismertetését szolgálták francia, német és angol nyelven kiadott tanulmányai. (Fontosabb műveinek jegyzékét a kötet végén közöljük.)
Az I. világháború után érdeklődése fokozatosan elfordult a bűnügyi tudományoktól s a társadalom belső, főként politikai jellegű válsága felé irányult. A háborúról, a békéről s a túlhajtott nacionalizmusról szóló elmélkedései főként az általa szerkesztett Századunk c. folyóiratban jelentek meg, de nagyrészüket gyűjteményes kötetekben is kiadta.
1938-ban elhagyta az országot, rövid ideig Csehszlovákiában, majd Angliában élt, végül az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. 1947-ben Magyarország washingtoni követe lett, de röviddel halála előtt arról lemondott.
1948. október 24-én – New Yorkban – meghalt.

A kötet szerkesztése során két fő szempontot vettünk alapul. Egyrészt: a kötetet a Magyar Kriminológiai Társaság Vámbéry Rusztemnek, mint kriminológusnak a tiszteletére jelenteti meg. Másrészt viszont nem hagyhattuk figyelmen kívül, hogy Vámbéry nem csak kriminológusként ténykedett, hanem maradandót alkotott a bűnügyi tudományok minden területén, sőt jogtudóson kívül politikai közíró is volt.
Ennek következtében a közölt tanulmányok és szemelvények többsége kriminológiai vagy kriminológiai szemléletű. Igyekeztünk azonban ízelitőt adni sokirányú tevékenysége minden területéről.
Végül kénytelenek voltunk figyelembe venni a terjedelmi korlátokat, s így pl. a Büntetőjog és ethika c. monográfiájából – mely nézetünk szerint csak egységes egészként érthető és közölhető – sajnálatosan egyetlen sor sem szerepel a kötetben.
Mindezek ellenére reméljük, hogy e kötettel nem csak Vámbéry Rusztem emlékének adózunk, hanem számos ma is megszívlelendő gondolatának közreadásával hozzájárulunk a hazai bűnügyi tudományok fejlődéséhez.

Tartalom

VÁMBÉRY RUSZTEM EMLÉKKÖTET
A kriminológia fogalma és irányai
Büntetőpolitika
A börtönügy szervezete és elemei
A közveszélyes munkakerülők
Nevelő és biztonsági intézmények
A japán börtönügy
Binding és a kriminológia
A visszaesés a büntetőjogban
Megrögzött bűntettesek
A büntető biró
A Bp. a "B" listán
Pro morte
A diktatúrák békéje
Vámbéry Rusztem fontosabb művei

(Az egyes tanulmányok leírásánál az eredeti írásmódot követtük.)

year: 
1986