A Magyar Kriminológiai Társaság Igazgatótanácsának állásfoglalása

Az elmúlt napokban a tradicionális és közösségi médiában, valamint legújabban egy kormányrendeletben a javítóintézetekkel összefüggésben megjelentekről a Magyar Kriminológiai Társaság Igazgatótanácsa a következőket tartja fontosnak leszögezni:

1. A javítóintézetek nem börtönök, ahol szabadságvesztés büntetést hajtanak végre, hanem a gyermekvédelmi intézményrendszer részei, az ott élő növendékek javítóintézeti nevelését és gondozását hivatottak biztosítani. Ez egy olyan szakmai munka, amely elengedhetetlen a fiatalkorúak szükségleteik szerinti felzárkóztatásához és társadalmi beilleszkedéséhez. 

2. A Szőlő utcai javítóintézetben nem elítéltek, hanem letartóztatásukat töltők vannak fogvatartásban, akiket megillet az ártatlanság vélelme. A fogvatartásuk célja – emberi méltóságuk megőrzése mellett –, hogy biztosítsák a jelenlétüket egy még folyamatban lévő büntetőeljárásban. A napvilágra került jogsértések súlyos sebeket ejtettek az érintett fiatalkorúak testi, lelki, mentális fejlődését tekintve és tagadhatatlanul a társadalom oldaláról is bizalomvesztésről beszélhetünk. 

3. Üdvözlendő, hogy a kormány azonnali intézkedésekkel igyekszik megelőzni további, a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekményeket, ugyanakkor a javítóintézetben nem lehet a rendőri jelenlét és a büntetés-végrehajtási logika szerinti működés hosszútávú megoldás. A megoldás a formáját tekintve is hagy maga után kívánni valót, ugyanis egy jogállamban több száz gyermek sorsát érintő ilyen horderejű kérdésben veszélyhelyzeti kormányrendelettel való beavatkozás nem elfogadható.

4. A javítóintézetek több mint 130 éve gyermekvédelmi fókusszal működnek Magyarországon, a gyerekeket a felnőttektől elkülönítő, javító szemlélet történelmi korokon átívelően, a viharos huszadik századot is túlélve komoly szakmai hagyományt képviselnek hazánkban. A büntetés-végrehajtás zárt, hierarchikus, büntetés-szemléletű szervezet; működési logikája nem összeegyeztethető a gyermekek mindenek felett álló érdekét figyelembe vevő, nevelő célzatú intézményi szellemiséggel. Szakmai alapvetés, hogy a bűncselekményt elkövető fiatalkorúak elsősorban gyerekek, akiknek nevelésre, támogatásra van szükségük.

5. Nemzetközi példák azt mutatják: a bűnelkövető gyerekeket leghatékonyabban nem a rendészeti igazgatás alá rendelt, hanem a gyerekek nevelési, fejlődési szükségleteihez értő, ezeket a célokat megfelelő szakértelemmel elérni képes rendszerek működtetik. Így például Kolumbiában a fiatalkorúaknak egyáltalán nincsenek börtöneik, csak „javító iskolák”, amelyek a „családügyi minisztériumhoz” tartoznak.

6. A jelenlegi helyzetben szakmailag megalapozott megoldásokra van szükség, ehhez el kellene végezni egy, az intézményrendszer működési nehézségeit és hiányosságait feltáró komplex vizsgálatot, amelyre javasolható egy független, szakemberekből álló – a civil szervezetek szakértőinek a bevonásával – bizottság felállítása. 

7. Az empirikus tapasztalatok és kutatások is igazolják, hogy a zárt intézetekben megvalósuló abúzus megelőzésének az intézettől független, külső kontroll az egyik leghatásosabb eszköze. Ennek eszközei lehetnek a hatékony ombudsmani, ügyészi törvényességi felügyeleti, valamint a jogvédő civil szervezetek által végzett vizsgálatok, ellenőrzések. Támogatjuk a Gyermekjogi Civil Koalíció által felvetett, önálló Gyermekvédelmi Ombudsman létrehozásának kezdeményezését.

8. A hatékony intézményi működés alapfeltétele a megfelelő számú, képzett gyermekvédelmi szakember – különösen pedagógusok, gyógypedagógusok és pszichológusok – alkalmazása, akik méltó munkafeltételek és versenyképes bérezés mellett képesek ellátni feladataikat.

9. A független kutatóintézetek, egyetemek kutatásai, ahogy a múltban is, hozzájárulhatnak a rendszerszintű intézményi problémák feltáráshoz és megoldásához, így haladéktalanul lehetővé kell tenni, hogy a kutatók folytathassák a zárt intézetekkel kapcsolatos kutatásaikat.

10. Most valódi, szakmailag megalapozott megoldásokra és a gyerekek védelmére kellene összpontosítanunk társadalmi szinten, nem a konfliktus fokozására. Olyan kérdéseket kell feltennünk, hogy hogyan, miért jutott el ez a rendszer idáig és mit kell tennünk – közösen, az érintett szakmák szintjén és össztársadalmilag – azért, hogy az okozott sebek begyógyuljanak és a gyerekek érdekében megújulhasson a javítóintézetek működése. Ebben a folyamatban a Magyar Kriminológiai Társaság szervezete felajánlja szakértelmét.

A Magyar Kriminológiai Társaság Igazgatótanácsa