Dr. Szabó András, jogász, kriminológus, egyetemi tanár, alkotmánybíró, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A neoklasszikus büntetőjogi irányzat emblematikus képviselője, az alkotmányos büntetőjog eszméjének és dogmatikájának megalapozója. Legfőbb kutatási területei: a fiatalkorúak büntetőjoga és kriminológiája, valamint a büntetőjogi szankciórendszer alakítását meghatározó eszmék illetve modernkori irányzatok voltak.

A marosvásárhelyi kadétiskolában, majd a Bolyai Tudományegyetemen végzett tanulmányok és a II. világháború – elvei miatt személyes megpróbáltatásokkal fokozottan terhes – időszakát követően, 1953-ban szerzett jogi diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán.

Az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének munkatársaként a törvényességi kormánybizottság, majd a Büntető Törvénykönyv reformját előkészítő bizottság tagjaként dolgozott. Az 1956-os eseményekben történő szerepvállalása miatt tudományos karrierje csak 1959-ben folytatódhatott. 1965-ben kinevezték az állam- és jogtudományok kandidátusává. 1978-ban védte meg a kriminológia szaktudományi műveléséről szóló akadémiai doktori értekezését, amellyel a modern magyar kriminiológia alapító atyjává vált. 1990-től az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának tagja, 2004-től pedig a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja volt.

1983-ban alapítója, majd 1988-tól elnöke lett a Magyar Kriminológiai Társaságnak. Tisztségét 2004-ig töltötte be. Ezt követően a Társaság örökös tiszteletbeli elnökévé választotta. Tudósként, kutatóként, illtetve a Társaság tagjaként valamint tisztségviselőjeként meghatározó szerepet játszott a kriminológia tudományának magyarországi és nemzetközi művelésében, e tudományág egyetemi oktatásának fejlesztésében.

1990-ben az Országgyűlés az Alkotmánybíróság tagjává választotta, mely tisztségét 1998-ig töltötte be. Nevéhez a jogállamiság, az emberi méltóság, a fogvatartottak jogai, a véleményszabadság alkotmányos tartalmát meghatározó döntések és párhuzamos indokolások sora kötődik. Alkotmánybírói tevékenysége visszavonhatatlanul hozzájárult a magyar jogállamiság megerősítéséhez.

Haláláig számos tudományos társaságban, alapítványban töltött be különböző tisztségeket, tudományos kutatóként, egyetemi tanárként pedig mindvégig a magyar szakkriminológia oktatásának és fejlesztésének önzetlen támogatója maradt.

Főbb, a tudományos tevékenységért és a kriminológia szerepének elismertetéséért kapott kitüntetései:
• 1973: Akadémiai Díj
• 1978: Akadémiai Díj
• 1986: Vámbéry Rusztem Emlékérem (I. fokozat)
• 1992: Viski László Emlékérem
• 1998: Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal

Halálával pótolhatatlan veszteség érte a jogtudományt.